A bambusz a keleti stílusú kert nélkülözhetetlen növénye, mely híres hajlékonyságáról és rugalmasságáról, ráadásul őshonos élőhelyén a pandák legfőbb táplálékául szolgál. A bambusz több mint ezer faja ismert, a perjefélék családjába tartozó, évelő, örökzöld növény.
Némelyik faj akár 20 méter magasra is megnőhet, szárvastagsága pedig eléri a 15 cm-t, azonban nem ez az általános. Találkozhatunk térdmagasságig érő törpebambusszal, álomszerűen lecsüngő ernyőbambusszal, és akár a 10 méterig magasságig megnövő óriásbambusszal is.
Közép-Európában, Magyarországon az enyhe telek ellenére inkább a téltűrő fajták közül válogassunk, melyek -22°C-ot is kibírják károsodás nélkül. Tökéletes választás lehet a Fargesia demissa Gerry, melynek szára különleges sötét lilába hajló színárnyalatú, magasság 2-3 méter közötti, és a -20°C hőmérsékletet is átvészeli. Szaporítani igen egyszerűen lehet, az anyanövényről leválasztott gyökérdarab elültetésével. A gyökér (rizóma) a föld alatt minden irányba szétterjed, majd ezekről tavasszal bújnak ki a hajtások. Hihetetlen gyorsasággal megnőnek, 4-6 hét alatt akár a teljes magasságot is elérhetik, ilyenkor azonban levélzet még nem látható rajtuk. Az eddigi legnagyobb növekedést Phyllostachys edulis Pubescens-nak tulajdonítják, amelynek a hajtása egy nap alatt 121 cm-rel haladta meg az előző napi magasságát. A bambusz éjjel sokkal jobban nő, mint nappal, melyre még meggyőző magyarázatot nem sikerült találni.
Téli fagyos időszakot kivéve a gyökérzet egész évben fejlődik, ezért szárak ritkításával és az oldalhajtások eltávolításával tudjuk a növény kordában tartani. Egy legalább 60 centiméter mélyre süllyesztett erős fóliával is (rizóma-gát) megakadályozhatjuk a gyökérzet nem kívánatos terjedését. A szár az első évben eléri teljes magasságát és vastagságát, azonban a szilárdságát, a rugalmasságát, a hajlékonyságát 5-6 év alatt éri el, csak ezután érdemes felhasználni.
A ligetet alkotó bambuszfajok, például a Phyllostachys és a Sasa mindenképp rizóma-gátat igényelnek, a szárak ritkításával pedig megőrzik nyitott növési jellegüket. A zsombékos növésű fajok (Fargesiák) nem növesztenek gyökérnyúlványokat, így kis kertekbe is bátran elültethetjük. Cserépben való nevelésre csupán néhány fajta alkalmas, például a Fargesia Rufa, a legtöbb fajta azonban gyökérzete túl szűkösnek találja a rendelkezésre álló területet, a víz- és tápanyaghiány következtében kicsi, hegyes leveleket termeszt, majd el is hullatja azokat.
A bambusz fiatal szárának alapszíne a zöld, mely később éri el fajtájára jellemző színárnyalatot. Jellemző a zöld szín, azonban igen gyakran találkozhatunk sárga, bíbor, mély lila vagy fekete árnyalattal is, melyet csíkok, de akár pöttyök is díszíthetnek.
A bambuszt tavasszal érdemes elültetni, hogy a következő hideg évszak beálltáig meg tudjon erősödni. Mivel több, mint 1000 faja létezik, ezért vásárláskor érdeklődjünk, hogy milyen helyre érdemes a kertbe ültetnünk. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb bambusznak, amikor már kellőképpen megerősödött, legalább 5 órányi napsütésre van szüksége naponta. Ha túl kemény a talaj, akkor a gyökérzet nagyságának duplája legyen az ültető gödör mérete, az aljára pedig szórjunk darált tőzeget. Az alacsony növekedésű fajtákat talajtakaróként, a közepeseket sövényként, a magasakat pedig térelválasztóként használhatjuk. Szoliterként (egyedülálló növény) is megállja a helyét, ezt azonban inkább konténeres nevelés esetén tudjuk biztosítani, hiszen a földbe ültetve igen nehéz gátat szabni a terjedésének.
A fiatal bambusz vízellátására figyelnünk kell, hiszen enyhe időben elegendő a heti kétszer öntözés, meleg, száraz, szeles időben akár a napi öntözést is igényli. A vízhiány következtében gyengén fog növekedni, a túlöntözés hatására azonban a levélzetét elhullatja. A konténerbe ültetett bambusz még érzékenyebb a környezeti hatásokra, a szélre, szárazságra és napsütésre. Figyeljünk rá, hogy nyáron a konténer ne tudjon túlforrósodni, télen pedig a hideg, a fagy ellen kell megvédeni: tekerjük körbe az ültető edényt jutazsákkal vagy süllyesszük be cseréppel együtt egy ágyásba, így a gyökérlabda nem tud megfagyni.
A bambusz üreges szára rendkívül erős, stabil, ugyanakkor rugalmas és hajlékony, így felhasználása sokoldalú. Készítenek belőle kerítést, kültéri és beltéri bútorokat, de híres evőpálcika alapanyaga is bambusz. Japánban a XI. században épített első ágyúcsövek szintén bambuszból készültek (hucsong), de a hajlékonyságát és rugalmasságát kihasználva íjat is konstruáltak belőle. A bambuszszár rostjaiból a textilipar viszkóz szálat készít, majd ezt felhasználva készít például zoknikat, harisnyákat belőle. Környezetbarát alapanyag, természetes nedvszívó hatásának köszönhetően pedig rendkívül kellemes viselet.
