A kert határait valamilyen módon jelezni kell. A falak és kerítések, a sövények szerepe azonban ennél lényegesen nagyobb. Nemcsak a nyugodt magánéletet teszik lehetővé, hanem meg is akadályozzák, hogy a gyermekek vagy a háziállatok kiszaladjanak az útra. Alkalmasak lehetnek a szél tompítására vagy arra, hogy hűs árnyékot adjanak. Végül, de nem utolsó sorban jelentősen csökkenthetik a forgalom zaját. A fal és a kerítés kialakítása között azonban alapvető különbségek vannak.
A téglafal teljesen megakadályozza, hogy kíváncsi tekintetek kukucskáljanak be intim szféránkba, azonban kialakítása sokkal több pénzbe kerül, mint az egyszerű kerítésé. A fal magassága 1,8 méter, 23 cm vastag, és 1,8 méterenként tartópillérrel kell megtámasztani. Az áttört mintázatú falazóelemeket jól kombinálhatjuk hagyományos téglával vagy formára alakított kőtéglával. A külső térben lévő falak hasonló módon díszíthetők, mint a belső tér falai. Festhetők, csempézhetők, kerámiák akaszthatók vagy konzolok szerelhetők fel rájuk. Ezek a módszerek alkalmasak arra, hogy a kert képét élénkítsék és optikailag megtörjék a környező falsíkok egyhangúságát. A festett kerítésfalak – akár különböző színűek, akár egyetlen szín eltérő árnyalatai – élénkítik a körülzárt kertet. Absztrakt minták vagy realisztikus jelenetek egyaránt helyet kaphatnak, de hamis árnyék festésével érdekes, egyedi hatást érhetünk el, különösen, amikor a valódi árnyék keresztezi. Azért, hogy a védettség és a külvilágtól való elzártságot megteremtsük magunknak, gyakran magas, tömör kerítéssel vesszük körül magunkat. Ez nem ritkán a bezártság érzetét kelti, ugyanakkor számos lehetőség kínálkozik arra, hogy ezt a hatást elkerüljük. Az egyik ilyen lehetőség az például, amikor dús növénykiültetéssel lágyítjuk a kerítés körvonalát.
A leggyakoribb kerítésanyag a fém, a fa és a műanyag. A betont rendszerint csak kerítésoszlopnak használjuk. Számos kerítéstípus előre gyártott elemek formájában kapható, melyeket a helyszínen állítunk össze. Ezek a kerítések azonban nem mindig illeszkednek kertünkhöz és a környezetéhez. Azonban ha magunk alakítjuk ki, vagy egyedi kerítést készíttetünk szakemberrel, akkor pontosan hozzáigazíthatjuk az adott tér méreteihez, a kert többi létesítményéhez, stílusához, növényeihez. A kerítés készülhet sűrűn egymás mellé helyezett, 10-15 cm széles falécekből, amelyeket a tartóoszlopok között futó, vízszintes átkötő elemekhez szegelünk. Ezek a kerítések 1,2-1,8 méter magasak. Olyan kerítéstípust válasszunk, amely jól harmonizál a kertünkkel. Egy palánkszerű kerítés falusias kert határolására alkalmas, míg a laza léckerítés a hátsó udvar elkerítésére használható.
A drótfonatú kerítés az előzőknél könnyebb szerkezet. Térhatárolásra kiválóan alkalmas, azonban a kíváncsi tekinteteket nem zárja ki. A hagyományos drótfonat manapság már jó minőségű műanyagból készül, így nem igényel különösebb kezelést.
A városi házak kerítései jellemzően kovácsoltvasból készülnek. Ezek szintén 1,8 méter magasak és általában sötétszürke vagy fekete színűek. Önmagukban is gyönyörűek, azonban színes lábazattal még látványosabbá alakíthatók. Az előkert falának vagy kerítésének elmaradhatatlan része a stílusban hozzáillő kapu. Például a fehér léckerítéshez rusztikus fakapu illik, a színes téglafalhoz pedig kerekített tetejű kovácsoltvas kapu való.
