Vidéki kert a nagyvárosban? Könnyen lehetséges, csak egy kis kreativitás szükséges hozzá.
Városlakóként, hipermarketekkel körülvéve, ritkán jut eszünkbe, hogy saját magunk termeljük meg a főzéshez, étkezéshez szükséges zöldséget. Ugyanakkor rengeteget tehetünk környezünk védelméért, ha nem vásárolunk olyan zöldséget és gyümölcsöt, mely több ezer kilométer utazott, éretlenül szedték le és tartósítószerrel kezelték, hogy az üzletek polcain még kívánatos legyen a szemnek.
Amennyiben semmi vonzódást nem érzünk a kertészkedés iránt, legalább támogassuk a magyar őstermelőket azzal, hogy tőlük vásároljuk az étkező asztalra valót. Budapesten és környékén is egyre több kézműves és őstermelői piac elérhető, vegyük a fáradságot, hogy innen szerezzük be az élelmiszert. Ha mégis vágyat érzünk a saját magunk által megtermelt zöldséget vagy gyümölcsöt fogyasztani, néhány egyszerű tanácsot érdemes figyelembe venni.
Városi kertészként kevés föld áll a rendelkezésünkre, olykor csak néhány ablakpárkány, melyre balkonládát helyezünk, olykor egy kisebb erkély vagy terasz, ahova cserépbe ültethetünk koktélparadicsomot, fűszernövényt. Szerencsésebb esetben rendelkezünk egy kis előkerttel vagy néhány négyzetméternyi földterülettel. Mivel ugyanazt a pici területet használjuk minden évben, ezért fontos, hogy a termőföldet folyamatosan karbantartsuk.
A haszonnövény termesztése kimeríti a föld tartalékait, a kizsigerelt talaj a növények gyengüléséhez vezet. Ha szeretnénk jó terméshez jutni, a földnek vissza kell adnunk azokat a tápanyagokat, melyeket a növénytermesztéssel kiveszünk belőle. A föld karbantartásának alapvető szabályai a következők:
• komposztáljunk minden erre alkalmas zöldhulladékot
• használjunk „vetésforgót”, rotációszerűen ültessük a növényt (ősidők óta ezt alkalmazzák a gazdák, hogy meggátolják a föld kizsigerelését)
• használjunk talajtakarót
• tartózkodjunk a mesterséges növényvédő szerektől.
A növényeknek három alapvető tápanyagra van szükségük a növekedéshez: a nitrogén, a foszfor és a kálium. Például a tökfajták sok foszfort; a leveles zöldségek, mint a spenót, a saláta, a káposzta, sok nitrogént igényelnek. A gyökértermésűeknek sok káliumra van szükségük, így jobban ellenállnak a fertőzéseknek. A hüvelyes növények pedig, mint a bab- és borsófajták, nitrogént juttatnak a talajba. Ez pedig már egyenes út a vetésforgó kialakításához: első évben termeszthetünk tökfajtákat, második évben hüvelyeseket, harmadik évben leveles zöldségeket vagy gyökértermésűeket. A klasszikus vetésforgó alkalmazásánál a föld a negyedig évben pihen.
Segítségre van szüksége? Vegye fel velünk a kapcsolatot!
Hívjon a következő telefonszámon:
Molnár Katalin
